Szüleink már hosszú évekkel ezelőtt eltávoztak, gyermekeink is jó ideje kirepültek, ketten lakjuk párommal nagy, háromgenerációs házunkat.
Igazság szerint csak akkor találkozunk, ha mindketten akarjuk.
Van úgy, hogy csak onnan tudom, hogy nejem is itthon van, ha egyéb jelekből kikövetkeztetem.
Ilyen az, ha a mosogatón a vízszűrő kallantyúja más állásban van, mint ahogy utoljára hagytam, a kenyereskosár máshol van, van egy kis kávé a kotyogóban (ennek külön meg szoktam örülni, meg is iszom rögtön — na, ő meg innen tudja, hogy én is itthon vagyok) — na, és a WC ülőke le van hajtva.
Ellentétben másokkal, ez nálunk nem kardinális kérdés. Én felhajtva hagyom ott, ő lehajtva — ennyi. Soha, még az elmúlt negyvenhárom évben nem szóltunk egymásnak emiatt.
Nos, lányom és kis unokám, amíg az új lakást intézik, átmenetileg hazaköltöztek.
Az egyensúly elbillent a lányok javára, gyakorlatilag minden alkalommal lehajtva találom az ülőkét.
Tudatosult bennem a probléma. Tíz-tizenöt éve észre se vettem volna, de mostanra mindennapos táplálék kiegészítőnek számít nálam a szabalpálma kivonat, és a derekam is fáj… Viszont családom nőtagjait mindenkinél jobban szeretve, méltatlannak érzem, hogy szóljak emiatt.
Férfitársaim! Megoldottam a kérdést! Sok veszekedés, súlyosabb esetben válóper is elmaradhat!
Megemlítettem a lányoknak, hogy amennyiben lehajtott ülőke mellett húzzák le a WC-t, a víz felfröccsen az ülőkére, és szennyezi azt!
Nos, azóta ahányszor kimegyek, felhajtva találom az ülőkét…
Kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva fogom magyarázatomat úgy visszahallani, hogy — „Brit tudósok megállapították, hogy…”
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Zalán György
