Apáti Kovács Béla : Horgász és a macskája

Nyomtatás

Volt egyszer egy ember. Nagyon szeretett horgászni. Minden nap elment a közeli folyóra, és reggeltől estig leste a halakat.

Volt, amikor fogott, volt, amikor nem. Horgász ember ezen nem szokott problémázni. A halfogás attól függött, milyen a szerencse.

Ellenben ezt a horgász macskája nem értette meg. Állandóan zsörtölődött, ha gazdája üres szákkal tért haza.

— Már megint nem fogtál halat. Pedig estére vendégeket hívtam halvacsorára. Most mit mondjak nekik? Mit adjak vendégeimnek enni?

A horgász csak a vállát vonogatta:

— Ha nem tetszik, akkor próbálj magad halat fogni.

— Nem is rossz ötlet — vidult fel a macska. — Legközelebb én megyek el horgászni, s meglátod, annyi halat fogok, hogy nem győzöm hazahozni.

— Legyen szerencséd! — hagyta rá a gazdája.

Másnap már kora reggel felkelt a macska, fogott egy horgászbotot, és elindult horgászni a folyóra.

Sajnos, egy dologról megfeledkezett. Nem vitt magával csalit. Ezt csak a folyó partján vette észre, amikor be akarta lógatni a zsinórt.

— Mi lesz most? — kérdezte magától fennhangon. — Mégsem mehetek vissza a házba. Még a végén kinevetne a gazdám.

Ahogy ott törte a fejét, arra repült egy varjú. Látta, hogy a macska nagyon bosszankodik.

— Mi a baj, macska koma? — kérdezte egy magas fa ágán ülve.

— Horgászni szeretnék, de otthon felejtettem a csalit. Nem tudom, mit tegyek a horogra?

— Ez miatt ne fájjon a fejed. Tudom a megoldást.

—Tudod? — örvendezett a macska. — Mondd gyorsan, mit tegyek?

— Elég hosszú a farkad, vágjál le belőle egy darabkát. Meglásd, finom halcsemege lesz. A halak majd egymást törik, hogy bekaphassák a horgodat.

Tetszett az ötlet a macskának. Senki sem veszi észre, ha levág belőle egy darabot. Fogta a kését, és lenyisszantotta a farka végét, de fájdalomtól akkorát ugrott, hogy a farkinca darab belepottyant a folyóba. Egy örvény azonnal le is vitte a víz fenekére. Ezt a macska úgy látta, mintha száz hal kapott volna utána.

Nagyon fájt a megvágott farka. Ennek ellenére a következő alkalommal nagyobb darabot vágott le, hogy mindig legyen kéznél csali.

Sajnos most sem volt szerencséje, mert, ahogy maga mellé letette a farokdarabot, egy mezei egér előbújt a föld alól, és se szó, se beszéd ellopta. A macska már csak annyit látott, hogy az egér eltűnik a farok darabbal.

Ekkor már nagyon mérges volt. Azért jött, hogy horgásszon, nem pedig mezei egereket hajkurásszon. Harmadszorra is a késéért nyúlt és megrövidítette a farkát. Végül már csak egy csonk éktelenkedett a helyén. Egy csipetnyit a horog végére szúrt, de bizony a halakat nem igen izgatta a macskafarok, sőt undorodtak tőle.

Hiába próbálkozott napestig, egyetlen hal sem akadt a horogra. Talán jobb lett volna visszamenni csaliért a házba.

Amikor teljesen besötétedett, visszaosont gazdájához, vigyázva, hogy meg ne lássák. Mégiscsak, milyen egy macska farok nélkül?!

Soha többé nem tette szóvá, ha a gazdája hal nélkül tért haza. Megtanulta, nem is akármilyen mesterség a horgászás. Ha nincs megfelelő csali nem is érdemes próbálkozni mással. Ha horgászni megyünk, ajánlatos meggyőződni, hogy mindent bepakoltunk-e a hátizsákunkba, mert ha csak egy kicsi horog is hiányzik, kudarcot vallhatunk, mint a horgászó macska.