Fakul a kép,
Rajta élünk ketten.
Különös út,
Min átrohantunk csendben.
Repül az idő,
Suhan az élet hátán.
Elmaradtunk,
Itt ragadtunk árván…
Nem akarom
Átkutatni a múltat.
Hol születtünk,
Hol éreztünk újat!?
Marad egy kép…
Elhagytalak róla,
De kiegészül
A fejben újra meg újra.
És él bennem a hideg tél,
Hogy mart a csontjaim közé.
Maradt úgy a múlt, a mindenünk,
Nyomok nélküli tépett kép.
De most…
Könnyen leválasztalak róla,
Mintha ott se lettél volna;
Egy üres táj, előtte én,
Karjaim közt szellem…
Legutóbbi módosítás: 2016.08.13. @ 05:00 :: Furuglyás René