Markába szorítja lelkem hiányod.
Csendedből kinőtt vérszirmú álmok
kelyheit ringatja éjfél sóhaja,
hajnalba hulló könnycseppvirágok
borzongnak: véget ér az éjszaka.
Markába szorítja lelkem hiányod.
Csak szeme sarkából sandít az ég,
csillagfényszikrákat hullatva átfog.
Lágy sötétjét borítja szívem köré.
Legutóbbi módosítás: 2016.08.13. @ 05:15 :: Havas Éva