Tavaszi szamárság
felzavar álmomból
nyugalmamon nevet
sziszeg a fülembe
súgja búgja szeret
fújhatja nótámat
nem adom meg magam
zsong bong a bolondos
de nem hat a roham
pőrére vetkőztet
csipkedi a bőröm
szempillám sem rebben
nem lesz ő fegyőröm
hunyorgó tekintet
csábító illat ár
hiábavalóság
igéző tűz-szempár
maradok magamban
így érek a nyárba
harsogó dalodnak
nem leszek prédája
Május
gombolja sóhaj
csipkeruháját
csókja édes
cseresznyeszín
tűz a bokája
szép rokolyába
nyárba fordul
csípője ring
elébe siet
rőt szeretője
térdel előtte
arca pirul
tegnapba mártott
mosolygó álmok
táncot ropnak
nász kivirul
Érik a mező
tüzel az égnek piros szoknyája
libben a szélben a fodra
szerelmet csókol pipacs a tájba
pírt rajzol arcodra lopva
nyár heve éget forró estéket
szikra pattan az éjben
titkon a föld is az égbe olvad
szomjazó ölelésben
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: kátya portoro