Megmásíthatatlan
Koosán Ildikó
Mire a feltépett seb beforr
elejtett szavaidból összeállt mondatok
lassú egymáshoz közeledése
elfedi az űrt, s homályba vesző árnyadat;
a távolodás kozmikus sebessége
eloldja gátlásaim, vonzásod csupán
ismeretlen bolygók holdsivataga,
alaktalan időzónák kelepcéje;
tartószálaim meglazultak,
a hirtelen orkán fénypásztáiból
magam-szőtt lélekvesztőn menekülök,
nem tarthatsz kiábrándult- sebzetten
tovább is eloldhatatlan kötelékedben;
kereshetsz tengerhullámokon,
vulkánkráterek lávaporában
idegen tájak alkonyatától részegülten
eltölt a hallgatás magánya,
beburkolózom teremtett
pillanataim hangulatába;
magam mögé miért is pillantanék,
kizárlak tudatomból, szemem látómezején
hátrahagyott képeid elaknásított
veszélyzónáját szuper érzékeny élesen látó
napjaim mentesítik, az elszakadás
erényeiből gátat építek
hiányod megmásíthatatlan elviselésére.
2016. augusztus 2.
