Sóhaj egy fához
Koosán Ildikó
Túlnépesedett lombjaid
szétfeszítenék a kertet,
a tér kimért, határok közé rejtett,
annyi, s nem több,
mibe a mozdulat beférhet;
túlterjedt ágaid halálra ítéltek,
csonkolni kell, szánlak nagyon,
de kemény a törvény;
terebélyednek méretre nyesett ága
bennem hanyatlik szálanként halálra,
s ürességgé a kinőtt hiány…
Saját törvényed Te végig betartod,
növekszel,terjeszkedsz,vívod a harcot
Te lombosodásra teremtett!
Ó, mért nem választottál
határok nélküli kertet,
s én mért fogadtalak testvéremül?
2016.augusztus 9.-
Legutóbbi módosítás: 2016.08.09. @ 17:09 :: Koosán Ildikó
