Zsuzsa a tavaszi névnap óta alig találkozott a régi ismerőseivel. Tímea még tavaly elhatározta, folytatni fogja a tanulmányait, jelentkezett egy marketing-menedzser tanfolyamra, a megszerzett vizsgabizonyítványt ajánlólevélnek szánta a felvételihez, hogy a pontszámait növelje, a nyelvtanulás érdekében egy internetes portálon keresztül angol nyelvleckéket kapott és oldott meg, több, kevesebb sikerrel. Alig találkoztak, inkább csak telefonon beszéltek pár szót. A többiek, a régi jól összeszokott társaság az idén Lellére ment, az egyik lány nagybátyjának két hétre rendelkezésre bocsátott partközeli öt szobás nyaralójában, itt mindenkinek külön szobája lehetett, elvonulhatott egyedül vagy mással, közös bulit a nagy kertben bármikor tarthattak. Szülei egy eleddig még ismeretlen olaszországi utat választottak, ahol előnyös áron jó ellátással és érdekes kirándulásokkal múlathatták idejüket. A nyarat máskor is ki- ki a szokásos ütemezés szerint ismerőseivel, vagy épp magányosan töltötte. Zsuzsa szüleinek volt egy kis nyaralója Gárdonyban. Évekig jártak le, építették, szépítették, közben napoztak, fürödtek, jókat főztek, ha a lecsó, tojásos nokedli salátával annak nevezethető, de voltak húsos napok is. Ilyenkor a kis bogrács köré gyűlt a család. A jó illat a közeli szomszédokat is többször odacsalta, söröztek, beszélgettek, igazi kikapcsolódás volt. Zsuzsa egy pár napot szüleivel, de a szabadság nagy részét az utóbbi években magányosan töltötte. Timi tavaly külföldre ment a barátaival. Néha kapott tőle egy-egy képeslapot, gyönyörű tájakkal, nevezetes helyekkel. Ő itthon alapjában véve elégedett volt a körülményeivel. Reggelente úszott egyet. A kert végétől gyalogút vezetett a partig. A nádas közt ritkán használt rozoga stég állt, talán horgászoké lehetett, akik időközben más, ennél is nyugodtabb helyet találtak maguknak. A boltban már ismerték, friss kiflit, zsemlét, tejet tettek neki félre, ha netán későbben érkezett. Oda- vissza, oda- vissza, és a víz, ennyiből állt a magány megtörése. Olvasott, nyugágyból bámulta a fellegeket. Ilyenkor óhatatlan eszébe jutottak az elmúlt esztendő vívódásai, a visszafogott, elfojtott vágyakozás a férfi után, akit titokban megszeretett, de nem mutathatta. A férfi munkatársa volt, nős, két gyerek apja. Zsuzsát nem vitte rá a lelkiismeret, hogy miatta boruljon fel a család élete. Visszagondolt, milyen erőfeszítésébe került, közömbös arccal jönni – menni, hiába apellált a józan eszére. Ez más parancs volt, mint amit az akarat engedelmesen végrehajt. Félt, hogy nem tud a lejtőn megállni, s egy szép napon, mint a láva söpör el az érzés minden eddig jól felépített gátat. Még filozófiai fejtegetésekbe is kezdett, hogy magát megnyugtassa. Az idén is magányosan jött-, ment, ötletszerűen csinált programot. Volt benne valami konok akarnokság, az alkalmazkodás messzemenő kerülése, az ad hoc döntések kényszerű elfogadása. Eleinte többször eszébe jutott Laci a festő is, akit a névnapon ismert meg, nem bánta volna, ha telefonál, hívja, vagy üzen, de semmi további lépés nem történt a „személyes megismerés” folytatására. Magában azzal indokolta, talán az említett korábbi komoly betegsége szorul további gyógykezelésre. Végül internetes hirdetés kapcsán döntött a nyugalmasnak ígérkező két hetes időtöltés javára egy eldugott kis hazai fürdőhelyen. Az első egy-két napot a hely és a környék felfedezésére szánta. A vendégház lakói, jórész idősebb hölgyek és urak, ismerősök, vagy házaspárok voltak, egymást szórakoztatva a medencékben és azon kívül is, nem ígérkeztek kellemes társaságnak, de nem is vágyott rá. Kárpótolta, ha ezért egyáltalán kárpótlásra volt szükség, az Észak- Magyarországi gyönyörű vidék, a fürdő-közeli erdők, hegyek hangulata, változatossága. Egy ilyen lány a mai világban szinte remetének számít, vagy besavanyodott vénkisasszonynak, megérezhető, leolvasható a maga köré épített láthatatlan fal, az elutasító magatartás. – Bocsánat, – szólalt meg mögötte egy kellemes férfibariton ma, amikor leült reggelizni a szokott helyre egyedül, kicsit távolabb a többiektől, – Bocsánat- szólalt meg újra. – megengedi kisasszony, hogy csatlakozzam? Tegnap este érkeztem, még nem tudom kinek hol a választott helye az étkezésnél. Láttam maga mellet van egy szabad szék. – Tessék – szólt Zsuzsa kényszeredetten, cseppet sem volt ínyére ez a magánszférájába való váratlan betörés. A megkerülhetetlen kölcsönös bemutatkozás címén morogtak valamit érthetetlenül, hogy aztán ki-ki a saját szokása szerint lásson neki az étkezésnek szótlanul. Zsuzsa mielőbb szeretett volna kikerülni ebből a feszélyezett légkörből. – Úr Isten!- hogy én mennyire vad vagyok!- gondolt az esetre aztán később. Nem csoda, hisz a néhány munkahelyi ismerősömön, régi osztálytársaimon kívül alig ismerek valakit, rendezvényekre, bulikra nem járok, s ha ez így tart soká, nem jósolhatok magamnak az átlaghoz hasonló életformát, családot, gyermekeket. Valójában még mindig azt a régi igazi nagy szerelmet gyászolta. Nem tudta elhinni, hogy ő már nincs többé. Kilépett a teraszra, indult a kertbe, az útra aztán egyre tovább, úgy érezte megfullad, önkénytelen is az erdő felé vette az irányt. Tudta, újra végigpereg majd benne a történet, amitől évek óta képtelen szabadulni. * 2016. augusztus 19.
