Messzire szálltam.
Szirének hívtak
s vittek jó darabig,
hol csábzene szólt
és táncoltunk hajnalig –
csak az ébredés,
az nem esett jól.
Sehol egy ember,
sehol egy arc,
sehol a Nap,
sehol az árnyék,
sehol egy templom,
sehol egy szó –
csak a fények,
csak az ének,
de az is már
mind monoton…
Túl messzire szálltam.
Tollaim eláztak,
didergő így az út
hozzád visszafele
a ködben,
csak illatod vezet.
Ott toporgok majd
kopogni félve –
kérlek
eressz be.
Legutóbbi módosítás: 2016.08.14. @ 11:00 :: Thamássy Nagy Géza