kicsontozott az élet
javát lefejtette rólam
a maradék
meg majd elporlik szótlan
sors-fűszer a
világ üstjében
ám
tudat-alattomban
rémes
itt vigyorgok a plafonon
kényes lelkem egy
sezlonyon hever
valamikori
homo sapiens
kihegyezett
elme bajban
szét szórt
darabjaimat
rendezgetem