Thököly Vajk : Gógánfától ím Zoványig

Nyomtatás

Mint a Berettyó völgy gyöngye,

úgy a Marcal partja éke,

Szilágyzovány és Gógánfa,

benne a világ szívébe’.

Ugyanazon hegyek karja

öleli szülőföldünket,

Ugyanazon csillagfénye

kísér lámpásként bennünket.

Ünnep minden találkozás,

én hiszem, még van tisztesség,

Így fogjuk meg egymás kezét,

mert a barátság nagy érték.

Egy a hitünk, az Istenünk,

egy a Himnusz a szívünkben,

Egy az érzés, örökségünk

őrizzük anyanyelvünkben.

Estelente bölcsőnk mellett

anyánk ugyanazt dúdolta,

Ugyanúgy sírunk, vígadunk,

mikor szól a magyar nóta.

Egyek vagyunk, ha szurkolunk,

koronás címer a szívünk,

Lesz még egyszer „Aranycsapat”,

nem adjuk fel, reménykedünk!

Ugyanolyan büszkeséggel

gondolunk nagy őseinkre,

Árpádra és Szent Istvánra,

Mátyásra és Petőfire.

Bár egy ország a távolság

Gógánfától ím Zoványig,

Még sincsen határ közöttünk,

mert a lelkünk eggyé válik.