Fák aranya vagy te, ősz,
szemem rajtad elidőz,
lusta lombok ághegyén
könnyű napsugár henyél.
Nyújtózkodik egy nagyot,
talán te is láthatod,
két karja az égig ér,
messze hordja el a szél.
De szívemben itt marad,
mint fákon az akarat,
Élni, élni volna jó!
Anyám hű varázshajó.
Legutóbbi módosítás: 2016.09.26. @ 09:07 :: Zajácz Edina