külön élő
kísérteteim
leselkednek
sarkok
hasadék
peremén
előlük futok
girhes kutyák
sikátor útjain
csaholva
ébredő
napjaimban
a vágyat
kiherélték
csapzott
küllemű
éhes
fájdalom
falkaként
követ
falakon libeg
résekben motoz
bújik az árny
menekül az idő
szövetét szaggatja
a Vég
——————————————————————————————————–
Szerintem térjünk vissza az előző változathoz. Mondjuk egy ilyen megoldáshoz mit szólnál?
———————————————————————————–
különélő
énem kísértetei
leselkednek
sarokkövek
hasadék
peremén
futok
előlük
sikátor árnyain
girhes kutyák
csaholva
jönnek felém
ébredő napok
magzatburkát
kiherélt vágyak
fájdalma
feszíti szét
csapzott küllemű
szabaduló
akaratomból
menekül az idő
és én
csak várok