Néha összetör és meggyötör egy emlék,
mit szívembe zártam…
néha dörömböl, olykor könyörög
lelkemre zuhannak a nehéz rögök.
Rohan az élet
a zuhanástól félek
elveszíthetnélek?,
maradj velem – kérlek!
Olykor föld felett lebegek,
megidézem hajdani magamat
és szerelmeimet.
Szorongok és félek
gyors és véges ez az élet
fogd a kezem – kérlek
ettől biztonságot remélek.
Sokszor görnyedt a hátam,
előre esik a vállam utánad megyek…
a vég egyre jön
minden nappal közelebb.
Csak még pár évet kérek,
míg megfejtem miért is élek,
még kijavítom minden hibámat
még összeállítom utolsó imámat.
Elrohant felettem az élet
kérdéseimmel még kicsit gyötörnélek,
hozzád bújnék csendben
és gondolkodnék azon, hogy mit is
tettem.
Gondolataimat szabadjára engedtem.
Lehajtom fejem
lelkem egy felhő szélére
ültetem…
segíts meg engem, ó én ISTENEM
utolsó órámon emelj magadhoz engem!
/Kép: Litresits Olga festménye/
Legutóbbi módosítás: 2016.10.26. @ 19:24 :: kocsis bözsi
