Emlékezés
Széthullott a család, meghalt mindenki
magányomat hozzátok viszem ki.
Régi emlékek, szép gondolatok,
akik szerettek, mind itt hagytatok.
Egyedül élni, társat remélni…
jobban szeretek hozzátok beszélni.
Választ nem kapok beszédes a csend;
mindent hallok, szívemben visszacseng.
Itt állok a sírnál hantotok fölött,
imát mormolok virágok között.
Mécsest gyújtok, hogy jobban lássatok;
kidíszítem kopár, elhagyott sírotok.
Könnyem kicsordul, fáj az emlékezés
nem kell ide a hangos beszélgetés.
Mire a mécses fénye elhalványul
a nappal homályos estébe borul.
Nem csak a mai nap vagyok a tiétek
minden nap letérdelek elétek.
Egyszer hozzátok én is hazatérek!
Legutóbbi módosítás: 2016.10.29. @ 07:47 :: kocsis bözsi
