Fáskerti néni balladája
(Cseh Tamás és Bereményi Géza nyomán szabadon)
Ennek a hónak
valamely napján
átsegítettem én
Fáskerti nénit
betontömeg utcán
a túloldalra.
Pedig ő csak állt ott,
és nem is akart,
de láttam szemében,
s hallottam a vágyat –
vajh kik laknak ott –
faluról bejöttem,
nekem itt minden
kegyetlen most,
vadság és idegen
közöny.
Köszönök százszor,
míg választ ad egy,
ülnék vele padra,
s indul már kezem
mondva ne siess,
erre hirtelen továbbmegy –
mondd, te mondd meg:
nem egy fura helyzet ez?
Kísérjetek vissza,
nekem itt már elegem lett.
Számláim előre mind
amíg élek, befizettem –
adjatok békét nekem.
Kép: Kovács Emil Lajos
