Timár Judith : Ön(ars)kép

Nyomtatás

Tudatomban hordom 

az élet titkát:

ép testben, ép a lélek

egyensúlyát,

s ha megbillen bennem,

az azért, mert

őszintének akarom 

látni lépésemet.

Leteszem az életem, 

hogy újra felvegyem.

Testem lámpása a szemem.

Néha sötétség a vég,

megérinthetetlenség.

Kinyújtom kezem, 

hogy lássak. Érzem 

a világosság melegségét;

a mulasztást, bűnt, 

haragot, s tán egót

– mindezek a tiéd – is.

Vállalom keresztünk 

súlyát, hiszen tőlük

vagyunk egészek.

A fény ajándékom, de

Istent kérem, építse körém

a bizonytalanságot;

érezzem a vakság miértjét, 

legyen bástya köröttem

ellenfélnek.

Inkább benne hiszek, 

minthogy 

az emberektől 

– reménytelen – 

kolduljak szeretetet.