Michael Gun egész csütörtök délután Julieba próbált lelket verni. Nem sok sikerrel, hiszen ő sem volt meggyőződve megnyugtatónak szánt érvelésének szilárd alapjairól. Az emberrablók második hívása, melyben megduplázták a váltságdíjat, ráébresztette, mennyire ki van szolgáltatva nekik. Már bánta az időhúzást, amit ő kényszerített ki, azt remélve, hogy a négy nap alatt felderíti, ha nem is a rablók rejtekhelyét, de legalább azt, kikkel áll szemben, és akkor a Denver & Dove valamelyik „kliense” által nyomást gyakorolva, épségben szerezheti vissza a fiát. Feltételezte, hogy nem valamelyik „keresztapa” akciója, s akkor talán egyenesen vele tárgyalva minimum kisebb kockázattal bonyolíthatná le a cserét. Ám sehol se akadt a nyomára, még csak az a gyanúja sem alakult ki, hogy valamelyik nem mond igazat neki. Ez volt a helyzet, mielőtt először telefonáltak az emberrablók.
A hangsúly és a rablók leírása után az oroszokra terelődött a gyanú, bár akár a Cosa Nostra is megbízhatott egy nem tagot is a fenyegető telefonálással, bár ez kevéssé valószínű. Ám az öreg Anatolij Bogoljubov klánja eddig nem foglalkozott emberrablással. Fő tevékenységi körüket a szerencsejátékok, a cigaretta és kaviárcsempészet, valamint a fegyverek képezték. Vele nem tudott beszélni személyesen, mert épphogy kijött a kórházból egy műtét után. Súlyos beteg… Nem közölték, mi a baja, de a hangnemből akár végzetes diagnózis is szóba jöhetett. Zsákutca.
Hiába volt meg a pénze a váltságdíjra, most már nem visszakozhatott, mert az rögtön felkeltheti a rablók gyanúját, ami Johnny életének kockára tevésével lett volna egyenértékű. A kevésbé biztonságos „B” terv — melyhez csak utolsó esélyként akart folyamodni — látszott a legjárhatóbbnak az információszerzésre. A rendőrségnek megvannak a maga eszközei… De ez a legkockázatosabb is Johnny szemszögéből. Kerülte a személyes találkozást Robert O’Hara hadnaggyal. Ott vannak a sajtókeselyűk mindenhol, s elég egy műsorba kerülő kérdés: „és mi tudott meg a rendőrségtől?”, s a gazfickók máris megtudják, hogy színészkedett, amikor kiadta a rendőr útját.
Este, amikor utoljára beszélt telefonon Robert O’Hara hadnaggyal, még folyt a Chevrolet Traxon talált ujjlenyomatok azonosítása. Reggel, amint felébredt, elővette a telefonját. Lemerült. Julie lelki támogatása, s az izgalom közepette nem figyelt erre. Azonnal rákapcsolta a töltőre. Egy nem fogadott hívás, majd egy SMS érkezett a hadnagytól még este: „Azonosítottuk az egyik rablót!”
— A francba! — káromkodott, majd tárcsázott.
— Több ujjlenyomatot találtunk — számolt be a rendőr —, de csak kettő van az adatbázisunkban: Egyik ismeretlen, az Oblemenko-klán által elkövetett autólopások idején gyűjtöttük be, a gazdáját nem sikerült azonosítani. A másik Adam Ugorsky húsz éves, Beregovoban, Ukrajnában született. Ezelőtt tíz évvel, 2004-ben emigrált édesanyjával együtt, a narancsos forradalom idején. Édesapja a zavargások áldozata lett. Itt az asszony férjhez ment egy Harald Fergusson nevű férfihoz. Született két gyermekük, fiúk, ikrek, most hét évesek. Harald Fergusson három éve meghalt májzsugorban. Adam Ugorsky édesanyja, Julia Fergusson egy éve halt meg rákban. Akkor az ikrek nagyanyjuk Penelope Fergusson gyámsága alá kerültek, Minneapolisban, Minnesota államban élnek. Adam Ugorsky autólopásért ült két évet. Akkor huszonöt embert csuktunk le, egy egész bűnszövetkezetet. A banda több mint fele ukrán, a „keresztapa” Alexander Oblemenko. Adam Ugorsky nemrég elsők közt szabadult abból a társaságból. Kiskorúsága miatt csak két évvel megúszta. Akadt még egy ügye, akkor került az adatbázisunkba, de akkor felmentették.
— Milyen ügy?
— Agresszió. Tizenhat évesen úgy megverte a mostohaapját, hogy az kórházba került.
— Úristen! Micsoda vadállat! Kiknek a kezébe kerültél, Johnny…
Jobban tette volna, ha nem engedi szabadjára érzelmeit. Julie felébredt a telefonbeszélgetés hallatán, kijött a hallba, és tanúja lett férje rémült kifakadásának. Michael pillanatnyi szünetet kért, kihangosította telefonját, és magához ölelte Juliet, majd szólt a hadnagynak, folytassa.
— A perirat szerint az áldozat részeg volt, és többen, közöttük két tanára tanúsította, hogy a mostoha apa rendszeresen verte a fiút, aki a dossziéjában talált fényképen úgy néz ki, mint egy díjbirkózó. Ez a leírás megegyezik a rablás szemtanúja, Robert Mason leírásával, aki szerint az egyik férfi, aki elkapta a gyermeket cingár, a másik, a sofőr pedig tagbaszakadt, izmos, atléta termetű. Az általa készített fantomkép hasonlít rá. Még nem sikerült megmutatnunk fényképét a tanúnak, de beszéltem már vele ma reggel, épp az őrsre tart, az azonosítás végett. A nyomozást sajnos nehezíti, a nemzeti ünnep. Sokan e hosszú hétvégét nyaralással töltik, elutaztak már tegnap. A rendőrség állománya is mozgósítva van július negyedike miatt, emberhiánnyal küzdünk. De mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy előkerítsük, és megmentsük kisfiát. Megígértem, akció nem lesz az ön előzetes engedélye nélkül.
— Mindent megtesznek… — ismételte keserűen Michael Gun.
— Mr. Gun, ön volt az ügyvédem, amikor egy tűzharcban megsebesítettem egy gyermeket… Nem felejtettem el. Még egyszer köszönöm. Az éjjel egykor feküdtem le, ma reggel fél hét óta itt vagyok… Éjszaka nem tudtam senkit kihallgatni. A mai nap folyamán én, vagy John Cohen őrmester beszélünk a börtöntársakkal, a nevelőtisztjével, egykori szomszédjaival, osztálytársaival, tanáraival, megtudni kik a barátai, börtönből való kiszabadulása utáni címét, kivel tarthatta a kapcsolatot, s utána nézünk az ukrán maffia esetleges maradékainak, vagy „utánpótlásának” is. A tanú a társát is huszonévesnek írta le, de nem tűnnek amatőrnek. Jelentkezem, amint megtudok valamit, de mozgósítsa ön is a Denver & Dove hírforrásait. Minden perc drága, ezt ön is tudja. S bármi apróságot megtud, értesítsen. Ja, igen… Megszereztem Bloomberg államügyész úr engedélyét az ön telefonjának a követésére. Nagyon készségesen aláírta. Ismeri?
— Tanárom volt az egyetemen. Jó barátok vagyunk.
A nemzeti ünnep által gördített nehézségek ellenére szombat estére kezdett kialakulni egy kép Adam Ugorskyról. A börtönben való érdeklődés semmi hasznos információval nem szolgált. Visszahúzódó volt, cellatársain kívül alig állt szóba mással, egykori bűntársaival, az Oblemenko-klán tagjaival sem igen beszélgetett az udvaron. Különösebb probléma nem akadt vele. A szociális munkás, akinél jelentkeznie kellett börtönből való szabadulása után, annyit tudott róla, hogy sofőrként keresett munkát, de büntetett előélete miatt sehol sem vették fel. Egy ideig napszámosként, rakodómunkásként dolgozott a kikötőben, aztán a rakodómunkások sztrájkba léptek. A következő alkalommal nem jött már el az ülésre. Ott, ahol édesanyjával és mostohaapjával lakott albérletben, nem látták szabadulása óta. Egyik egykori osztálytársa, Jeremy Barnes látta egyszer távolról, de Adam Ugorsky átment az út másik oldalára, kerülte a találkozást. Fél évvel lebukása előtt kimaradt a középiskolából. Hobbija a gokart volt, s az autók. Nyert versenyt is még tizennégy éves korában, de aztán kimaradt a klubból. Miután a sok hiányzása miatt eltanácsolták a középiskolából, talán dolgozott egy autójavító műhelyben. Ám Jeremy Barnes már nem emlékezett, melyikben. Rakodómunkás kollégáit és munkaadóját sem sikerült előkeríteni. Börtönből szabadulása után egy amolyan ágyrajárón lakott egy nyomornegyedben, a rakpart közelében, ahol hetente kellett a bért fizetni. Se a tulaj, se szobatársai nem tudtak róla érdemlegeset, vagy nem akartak a rendőrségnek vallani. A sztrájk idején kitették lakhelyéről, mert nem fizette ki a lakbért.
— S akkor találkozott egy régi ismerőssel… — vonta le a következtetést Michael Gun.
— Feltehetően igaza van… — gondolkodott el a rendőr a telefonban. — Utána nézek Alexander Oblemenkonak, s a klán esetlegesen szabadon maradt tagjainak. Az utóbbi időben megint elszaporodtak az autólopások a környéken. A gyermekrablást két lopott autóval követték el. Az a bútorszállító, amelybe a Chevrolet Traxot rejtették, nem Washington államban van bejegyezve, szerintem máskor is használhatták lopott autók elrejtésére. Sajnos az autójavító műhelyek zárva vannak ma…
Egy óra múlva Michael Gun felhívta O’Hara hadnagyot.
— Hadnagy úr, kérje el a börtönből Alexander Oblemenko, illetve alvezérei látogatóinak a listáját! Küldje át nekem is, több szem többet lát!
Egy óra múlva már jött az e-mail a szkennelt listával. Ketten Julieval keresgélték a nevek kapcsolatait a neten, szociális hálókon, ahol lelték. Végül Julienak akadt meg a szeme valamin.
— Ivan Kolenchuk… Anyja lánykori neve: Maria Oblemenko.
Felhívták a hadnagyot.
— Alexander Oblemenko látogatói közt van az unokaöccse, Ivan Kolenchuk is!
— Már nekem is feltűnt a névegyezés, épp most néztem utána. Alexander Oblemenkonak nem volt lánytestvére se gyermeke, csak egy öccse. Ő pedig rég meghalt. Ivan Kolechuknak nincs priusza, nincs benne a rendőrség adatbázisában. De utána nézek. Sajnos a városháza zárva van!
Michael Gun nem lett volna a Denver & Dove igazgatója, ha nem talál olyan ismerőst, aki kérésére a nemzeti ünnepen is bemegy a városházára, és utána néz a számítógépen. Maria Oblemenko Alexander Oblemenko unokahúga, öccsének a leánya. Meglett a címük is.
— Azt hiszem biztonságosabb, ha ön küld oda valakit valami fedőmesével — ajánlotta a rendőr.
Idegtépő háromnegyed óra következett. Hátha… Ám a „kém” információja lesújtó volt: Ivan már egy hete külföldön van, talán a Bahama-szigeteken. Viszont gokartozott… Mégis utána kellett nézni. Elérték egy tanárát telefonon. A jellemzése nem mondott semmi jót. Bár intelligens, csak közepesen tanult, indulatos, domináns jellem, gátlástalan. Tandíját és az általa okozott károkat Alexander Oblemenko fizette. Gyermektelen lévén saját unokájának tekintette volna? Bár Ivan nem biztos, hogy a klán tagja. Érettségi előtt állt, amikor lebuktak. Jobb dolga is lehetett, mint autót lopni. Az, hogy ismeri Adam Ugorskyt, az is csak merő feltételezés. A „szőke cingár alak” nem illett rá. Ivan Kolenchuk barna hajú, szintén atléta termetű. Ám lehetett ő a főnök, s a két szőke csak végrehajtó… Túlságosan kutakodni utána is kockázatos, mert ha mégis ő az egyik rabló, és valaki értesíti, hogy nyomoz utána a rendőrség, az a gyermek életébe kerülhet.
Több támpontot nyújtott az MMS-ben érkezett fénykép Johnnyról. Egy biztos, egy faépületben készült, tehát egy nyaraló vagy egykori ranch lehet. Ám azt legalább ötven-hatvan kilométeres körzetben kellene keresni. S már egy nap eltelt kézzelfogható eredmény nélkül. Az óra vészesen ketyeg…
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Vandra Attila
