Meggyötört asszonyok arca az enyém,
csendes lobogás.
Levegőt kéne venni,
fuldoklom a hajnal égboltnyi tüdején.
Térdig ér éppen a muszáj, felébreszt még.
Lombok vad hullása vagy,
belőlem tükörnyi rész,
az utolsó szerethető kegyelmesség.
Legutóbbi módosítás: 2016.10.09. @ 11:47 :: Zajácz Edina