Sugárutak, fasor. A többholdas kertben
szökőkutak, szobrok adnak díszt a csendnek.
Zúgó vízesésnél a herceg megállva,
hosszan néz a kastély egyik ablakára.
Azaz, nézett egykor. Ma már Isten tudja,
mi lehetett annak az ablaknak titka.
Báli vigasságok. Frakkos szolga hord
ezüst tálcán italt. Étkektől roskadó
asztal. Hány történet! A herceg szava szent:
„Amit a császárnak, azt nekem is lehet!”
A zeneszobában dallam leng, csendoldó.
Merengve figyelsz – a múlt jelenvaló.
Itt élt a nagy művész, szőtte akkord-álmát,
láthatod a kottát, kezének vonását.
Kavarognak, szállnak szem mögötti képek,
elfutott időket visszahoz a lélek!
Hol a rejtekajtó? – kérdik egy teremben.
Míg gyanakvás fészkel fürkésző szemekben,
rágondolsz egy rég élt, igen szép asszonyra,
s nem jössz rá, hol nyílt ajtó a légyottra.
Márványpadlós szalon, hol hadikórház volt,
sebesült katona repülőket rajzolt
a falra. Tél járta, győzni a hideget
drága bútor, könyvek adták a meleget.
A felújított termek méltók, gyönyörűek!
Fali tükrök, csillár, s egyéb remekművek.
Kínából – akasztva képterem falára -,
tíz festménynek potom száz ökör volt ára!
Császárnő kérdésre fölényes-legyintve,
azt mondta a herceg: „Ugyan, bagatelle!”
A játékszalonban sakk, dominó, kártya,
szép hercegné kedve telik passziánszba.
Vadászat. Nyugtalan lovak, vadra ajzva,
csupa ideg kopók, verődve csapatba.
Éles kürtszó harsan, indul véres vágta.
Fegyverek dörgése. Őszök színpompája.
Lovarda, testőrség, télikert és könyvtár,
díszudvar „patkója”, két oldalt őrségház.
Mennyi minden volt még sok tucat szobában!
Hatalmas a kastély, felújítva, tárva.
Ősök festményarca tekint a jövőbe.
Tanúik e termek, hangjuk, tettük őre.
Tétlen nyugalomban, fényűző pompában,
látod, átélheted magyar múltba szállva.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: dudás sándor
