A hatalmas megsértődésem története
Vica születésnapja előtt (még a finom torta ízét sokszor visszaálmodtam) hatalmas öröm ért. Egyik délelőtt csengettek, és Apu, mivel aznap otthon dolgozott (én is benn voltam a lakásban), sietett ajtót nyitni! Én hangosan kiabáltam neki, hogy kint van az egész erdészház, megjött mindenki, gyorsan nyisson ajtót, Picur és Péter bácsi meg a Drága Nagyi és még valami, aminek nagyon örültem, de azt hittem, csak a képzeletem játszik velem! Én éreztem valamit! Gondoltam, ezt Picur hozta magával, a szeretett vaddisznó bőr alvóhelyem illatát.
Végre kinyílt az ajtó és ott voltak mind, akiket olyan nagyon szerettem! Én örömömben majdnem feldöntöttem mindenkit, Apunak a papucs is leesett a lábáról a nagy tolongásban, Picur udvariasan felvette és bevitte az előszobába.
Én csak néztem, hiszen ez nekem is az eszembe juthatott volna. Hát így is lehet kedveskedni! Elhatároztam, Picur példáját átveszem, és igyekszem követni. Ötletes így kedveskedni. Oda vinni dolgokat azoknak, akiket szeretünk. Nagy volt az öröm, amikor Vicuska hazaért, kicsit később befutott Mami is és teljes lett a létszám. A vendégek már túl voltak az első pihenésen és mivel már mindenki odahaza volt, Nagyi elkezdte kipakolni a táskákat. Volt ott minden finomság, sonka, kolbász, finom húsos hasaalja-szalonna, amit Apu olyan nagyon szeret, Vicának két szép kötött pulóver és a Maminak egy elegáns pelerin, Apu egy őzbőr mellényt kapott és én sem maradtam ki a sorból, mert egyszer csak előkerült az én szeretett vaddisznóbőröm!
Tudtam én, éreztem én, de nem mertem remélni, hogy ilyen fejedelmi ajándékot kapok! Péter bácsi megnyugtatott, hogy az erdészházban vár egy másik ilyen szőnyeg, akkor meg szinte repültem. Nem is emlékszem, hogy kötöttem ki a Nagyi ölében, csak arra, hogy gyorsan összenyaltam örömömben az egész arcát.
— Nem kell ilyen hevesen szeretni, te kis mihaszna, hiszen te is a családhoz tartozol — mondta Nagyi és igyekezett letenni a szőnyegre, ami nem volt neki könnyű feladat.
— Csillapodj, Szilveszter! — szólt rám Apu.
Olyan határozottan és tömören parancsolta, hogy azonnal engedelmeskedtem, és Picur mellé ültem. Igaz nem olyan nyugodtan és méltóságteljesen, mint ő, de bennem volt az igyekezet. Később odamentem a vaddisznóbőrömhöz és nagy pislogások közepette ráfeküdtem. Megrohantak az emlékek, esküszöm, még a karácsonyi fenyők illatát is kiéreztem belőle. Boldogság öntött el, és elégedetten lebegtem ebben a nagy gyönyörűségben. Mondhatom, én voltam a legboldogabb kiskutya az egész világon.
Amikor véget ért a nagy felfordulás, kicsit lecsillapodtak a kedélyek. Mami és Nagyi tettek-vettek a konyhában, Vicuska a tanulással foglalkozott, Apu és Péter bácsi kimentek a kertbe, Picur és én alaposan kibeszélgettük magunkat. Sok újságot mesélt. Érdekes híreket meg pletykált ezt-azt. Beszélt egy szép agárról, a téli nagyvadászaton találkoztak. Balambérnak hívják! Még Picur is alacsonyabb nála. Pedig az én kedves barátom igen szép termetű kutyalány! Én mindig felnézek rá. Nem csak a termetem miatt!
Azt mondta Picur, hogy nemsoká találkozik Balambérral, terveik vannak. Nem csak nekik. Péter bácsi (akit Picur Gazdának nevez) és Balambér gazdája között is egyezség született. Ha legközelebb elmegyek az erdészházba, ott már sok újdonságot fogok találni. Szóval azt is megtudtam, hogy Vicuska születésnapjára jöttek, és nagyon megörültem, hogy pár napot együtt tudunk tölteni. Én is meséltem a tortáról, meg a kertásásomról. Picur mondta, ő is Géza bácsinak ad igazat. Kezdek felnőni! Én nem tudtam eldönteni, hogy örüljek neki, vagy lógassam az orrom, mert amíg kicsi, addig sok mindent elnéznek a kiskutyának, de ha felnő, akkor felelősséget kell vállalni a tetteiért. Elgondolkodtam, ha lehetne választani, igazán nem lenne-e jobb inkább kiskutyának lenni? De így vagyunk kódolva! Aki születik, az meg is nő, ha szerencsés és jó gazdához kerül, s ez így van jól! Tanulni kell és akkor nem olyan borzasztó a felnőttség! Sőt nagyon sok előnnyel és eddig nem ismert dologgal jár együtt. Alaposan kibeszélgettük magunkat.
Később megjött Popely és mind a négyen elmentünk sétálni. Picur itt is végtelenül illedelmesen és jól-nevelten viselkedett. Gyönyörűen ment, laza pórázzal láb mellett, míg rám Vicuska állandóan rám szólt, mert én bizony mindenki előtt szaladgáltam, olyan, de olyan izgatott voltam, mindent egyszerre akartam elmondani Picurnak és meg is mutatni. Végül is Picur rám morgott, azt mondta.
— Látom, Szilveszter, de kérlek, egy kicsit fogd be a szád, mert semmit nem lehet se hallani se látni, meivel állandóan te akarsz szerepelni. Nyugalom! Most a séta ideje van. Mindent szépen, nyugodtan, nem szököm meg, nem veszek el. Most sétálunk. Szépen beszélgethetünk, de ne nyüzsögj annyira.
Megpróbáltam befogni a számat, kicsit fölényesnek éreztem Picur lekezelő szövegét, de igazat kellett adnom neki. Tényleg nem hagytam senkit szóhoz jutni, és még a pórázt is össze-vissza kócoltam, Vicuska és Popely nem győzték kibogozni, pedig ők igazán egymással voltak elfoglalva. A sétány melletti kutyafuttatóhoz mentünk, ahol Vicuskáék végre levették a pórázt mindkettőnkről, így mentesítettek a kötöttségektől, rohangálhattunk kedvünkre! Jó fél órát elidőztünk, és pár ismeretlen kutyával összebarátkoztunk, büszkén mutattam be nekik az én erdőjáró barátomat. Egyszer Picur felfigyelt egy elegáns kutyára a sétányon. Egy hatalmas és gyönyörű agár sétált egy idősödő úrral. Egy szempillantás alatt eliramodott, és hallottam amint hangosan a Balambér nevet kiáltja. Akkor már nagy örömmel üdvözölte kedves barátját.
Vica és Popely nagyon megijedtek, amikor Picur se szó se beszéd gyorsan lelépett, de amikor látták, hogy csak az agárig rohan, kicsit megnyugodtak. Rám felcsatolták a pórázt, és siettünk Picur elé, aki akkor már magyarázta a bizonyítványát, de csak én értettem meg őt, meg Balambér. Akkor tudták meg Vicuskáék Marci bácsitól, aki a gimnázium tanára és Balambér gazdája egyben, hogy a nagy öröm a leendő párjának szólt. Ők Péter bácsival megbeszélték, hogy a két gyönyörű vadászkutyát bevonják a tenyésztési programba. Mindkettő eredeti magyarfajta. Ezt most támogatják az egyesületben.
Megismertem Balambért. Igazi nagykutyát ismertem meg benne, nekem soha sem lesz olyan hatalmas mellkasom, én sohasem leszek olyan izmos és hatalmas, de nem zavart igazán, mert azt már tudtam, hogy nem vagyunk egyformák. Mindenki egyedi és úgy tökéletes, ahogy megszületett. Az értéket nem csak a külső, hanem a belső tulajdonságok is tükrözik. Már nem voltam irigy, de a jó izomzattal rendelkező testek ámulatba ejtettek. Nem csodálkoztam, hogy Picurnak tetszett a csinos agár.
Zajlott az élet nálunk, nagy volt a nyüzsgés, milyen hangos és zsúfolt tud lenni a ház, ha kicsivel többen vagyunk. Én nagyon szerettem ezt a nyüzsgést. Picurral sokat tartózkodtunk a kertben. Péter bácsi és Apa is átnéztek minden fát, bokrot. Fakérget és mulcsot, meg tőzeget cipeltek haza a kertészetből és elterítették a fák alatt. Péter bácsi sokat beszélt apunak a fák élettanáról, a bokrok kártevőiről, és a madarak hasznáról. Azt mondta.
— Szép, egészséges a kert, mert sok lakója van. Sok madarat számoltam össze. Nem árt többet ide szoktatni, mert rengeteg munkától kímélnek meg.
Apu büszkén mutatta a macskabiztos madáretetőt, amit nemrégen készített. Tetszett az idős embernek, de azt mondta.
— A madarakat is meg kellett volna kérdezni. Ők a nyitottabb kilátást többre becsülik, mert nem csak a macskák veszélyesek a kismadarakra, hanem a ragadozó madarak is.
Amikor bementünk, csodálatos illatokat éreztünk. Én már akkor tudtam, ez csak a Vicuska tortája lehet. Vicuska kipirult arccal és könnyes szemmel serénykedett. Rettegett, hogy nem fog tökéletes lenni. És sikerült sütnie egy hatalmas nagy kerek tortát, Mami pedig egy csodálatos nagy fahasábbal lepte meg a családot.
Nagyi mindenütt jelen volt, dicsért és régi emlékeit osztotta meg szeretett családjával. Vicuskának nagyon tetszett a kanállal fogyasztott torta története. Nagyi mesélte.
— Abban az időben még jégszekrény sem volt mindenütt, az augusztusi meleg pedig tombolt. Tortát sütöttem az édesapámnak. A fránya krém megolvadt és a tortát kanállal ettük, mert szétfolyt, csúszkált és nem lehetett rendesen vágni. Édesapám dicsérte a legjobban, én pedig napokig itattam az egereket. Azt mondták, finom volt, de én kudarcnak éltem meg. A nagy meleg okozta, nem én hibáztam, de tudod drága csillagom, ez az epizód is kellett a felnőtté válásomhoz. Meg kell élni az apró pofonokat is. El kell fogadni önmagunkat. Nem baj az, ha nem minden sikeredik tökéletesre. Ha nincs rossz, akkor a jó se elég jó, mert nincs mihez hasonlítani. Ne görcsölj, ha nem lesz tökéletes az sem baj.
— Én nagyon akarom, és azt szeretném, hogy mindenkinek tetsszen, mindenki szívesen egye.
— Biztosan sikerül. Én látom, hogy ügyes vagy!
— A próbasütésnek is nagy sikere volt, ez is sikerül — bíztatta Mami.
Kicsit később láttam, hogy Vicuska kisettenkedik a szobából, hát elhatároztam, nem hagyom magára. Jól jöhet neki a jelenlétem.
— Jaj, Szilveszter, tőled aztán nem lehet lelépni. Na, gyere, ha már itt vagy. Az alsó épületbe tettem az ajándékaimat, amit Kati néninél készítettem. Szépen be vannak csomagolva, csak be kell hozni őket a szobámba.
Boldogan szaladtam, végre hasznos lehetek, tehetek valamit, ugráltam és táncoltam, alig vártam, hogy én is vihessek végre valamit. Picur olyan ügyesen vitte Apa papucsát, gondoltam, én is vagyok olyan ügyes, mint kedves pajtásom. Már majdnem sikerült levennem a szépen becsomagolt, Maminak készített halat, amikor Vicuska éles kiáltása megbénított.
— Szilveszter! Jaj! Nee! Nem kértem, hogy segíts! Még összetöröd, annyi munkám van benne!
Na, ekkor életemben először komolyan megsértődtem! Bánatomban kimentem az udvarra és beástam magam az egyik fenyő gyökerei alá. Rémesen meg voltam sértődve. Életemben először éreztem úgy, hogy Vica is semmibe vesz. Olyan kegyetlenül rám ordított. Nem érdekelt engem akkor semmi, sem Picur, sem Péter bácsi, sem a születésnap, Vica meg egyáltalán. Gondoltam, pukkadjon meg. Én nem fogom a kegyeit keresni. Én a csinpincs dinasztia szépreményű tagja nem fogok minden szíre-szóra a kedvében járni egy pisis kislánynak, aki úgy, de úgy tud kiabálni, mint egy csökönyös szamár. Duzzogtam. Egyszer hallom ám, hogy valaki mászkál a kertben. Én megfogadtam, hogy nem szólok. Én most nem vagyok elérhető! Az orromat azonban megütötte egy nagyon kedves illat. Picur jött és rávett, hogy tegyem félre a neheztelésemet és menjek be.
— Ugyan már, Szilveszter, ne legyél ilyen makacs, úgy is neked kell engedned, tedd tudatosan. Nem szabad mindenért megsértődni. Hidd el nincs semmi értelme. Gyere be, már jönnek a meghívottak!
Alaposan kipanaszkodtam magamat kedves barátomnak, kicsit könnyebb lett a szívem, de a rosszkedvem az nem múlt el. Azután az este folyamán megvigasztalódtam, de ez egy másik történet.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:11 :: Győri Irén
