Kalimpált a szíve, zúgott a feje, forgott vele a világ. Jaj, Gyuri, ez nem lehet, nem lehet — kapaszkodott görcsösen a gondolatba. Folytak a könnyei, és állt az ajtó előtt. A lépcsőház megelevenedett, jöttek-mentek az emberek vidáman, morcosan, mintha mi sem történt volna! Az emeletről Kovácsék jöttek lefele hangoskodva. A kis Zsuzsi tiltakozott valamiért, Petike döngve ugrált a lépcsőkön, szüleik vidáman nevettek. Márti minden erejét összeszedte. Ha valaki a közelébe ért, buzgón keresgélt a táskájában. Jaj, csak észre ne vegye valaki nagy bánatát, jaj, csak azt ne!
Örökkévalónak tűnt az idő! Aztán hirtelen kinyílt az ajtó, s egy piros ruha viharzott ki rajta, mögötte Gyuri kémlelt ki. Márti összetörten támolygott be a házba, s elemi erővel tört fel belőle a visszafojtott rettenet. Gyuri kivörösödött arccal mentegetőzött, szánalmasan magyarázkodott. Márti nem is értette a szavakat. Csak azt érezte, hogy elárulta, becsapta őt az, aki számára a Minden volt!
— Menj el, kérlek — suttogta halkan.
Az ágyára borult, és zokogott keservesen.
Gyuri hallgatott, de el se ment. Ott téblábolt ügyefogyottan, az ágya mellé ült bűnbánóan, még egy könnyet is kipréselt a szeméből.
Végül álomba sírta magát Márti. A vasárnap tompa kábulatban telt el. Hétfőn dolgozni ment, Gyuri is a munkahelyére. Így telt az idő sokáig szürkén nap, nap után. A munka valamennyire elterelte a figyelmét, de az otthon gyötrelme megviselte testileg-lelkileg. Lefogyott, s az életvidám asszonyból hallgatag ember lett. Közéjük zuhant a csend.
Gyuri nem költözött el, csendben húzódott meg otthon. Még volt egy éve az egyetemen, szüksége volt anyagilag Mártira. Jól ismerte felesége erős ragaszkodását. Virág, ajándék gyűlt az asztalon.
Márti szíve darabokra hullt, de a szerelme erősebbnek bizonyult, legyőzte őt. Lassan enyhült, kopott az emlék. De valami eltört benne…
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Kádár Sára Hajnalka
