Pici nyugodt baba volt. Alvás, evés, fürdés, mi egyebet tehet egy újszülött. Meg sír. Pici csak fürdetés után üvöltött éktelenül annyira, hogy bele is kékült. Márti ijedtében eleinte visszatette a vízbe, s a kis gézengúz nyomban elcsendesedett. Talán, anyja megszokott meleg testét érezte a langy melegben? Ki tudhatja. Ám nem sokáig uralkodhatott rajta, Márti okos volt, szánta ugyan a síró csöppséget, de tudta, hagyni kell, szoktatni kell.
Minden idejét lekötötte Pici és a háztartás. Keveset aludt, szemei alatt sötét karikák feketéllettek. Gyurinak se volt könnyű, az egyetem elvégzése után új, ismeretlen munkába csöppent, és ott volt Pici is, a kis hasonmás. Szerette elnézegetni, amint cuppog, meg mosolyog álmában. S ha egyet nyikkant, kapta is nyomban ölbe, a kis huncut meg békés szemlélődéssel, mosolyogva fogadta. Nem csoda hát, ha bőszülten követelte ki ezt magának máskor is. Hiába figyelmeztette férjét, ne vegye fel nappal mindegyre a gyereket, szavának nem volt foganatja. Éjszakánként azonban minden Mártira hárult, hiszen Gyurinak pihennie kellett, az új munkahelyen még sok tanulni valója volt, így a hálóból áthurcolkodott a kisszobába aludni. Mártinak hiányzott már a férje közelsége, a hozzá gömbölyödések nyugalma. Anya volt, de szerelmes asszony is. Pici szépen fejlődött, álmában is nevetett. Mennyi örömöt kapott tőle Márti! Aztán a hosszú levegőzések a parkban. Lassan már az éjszakákat is átaludta csendben a kicsi. Mártinak is könnyebb lett, s végre kialudhatta magát! Ám egyre jobban hiányzott Gyuri testi melege. Szóvá is tette.
— Gyurikám, visszajöhetsz a hálóba. Piciért már nem kell felkelnem éjszaka.
De Gyuri meg se hallotta felesége szavát. Vagy nem akarta hallani? Márti nem értette, miért nem bújhatnak össze úgy, mint régen? Mostanában meg alig láthatja nappal is a férjét.
— Tudod, Mártikám, új a munka, nagyon kell figyelnem. Légy egy kis türelemmel — s megölelte feleségét.
Mártit ezzel le is vette a lábáról. Mégis nagyon kívánta már a régi együttléteket. Gyurinak az új munka sok idejét elrabolta, még haza is hozott a belőle, hogy időben elvégezhesse. Ilyenkor begubózott a kis szobába, Márti kávét, ropogtatnivalót vitt be neki. Hányszor találta őt mélyen aludva a papírjai előtt! Ilyenkor nagyon megsajnálta őt, s elszégyellte magát önző vágyai miatt.
Frisslevegőre, mozgásra is szüksége volt férjének is. Hiszen egész nap az irodában görnyedt. Szerencsére a barátai nem hagyták cserben, láblabdázni hívták gyakran Gyurit. Márti is biztatta is férjét, menjen csak, ráfér a kikapcsolódás.
Egyre többször maradt egyedül a kicsivel. Ha Pici aludt — és egyre hosszabb időkre — rettentő magányosság szakadt rá. Valami mérhetetlen szomorúság és nagy hiány. A férje hiánya, a viszonzott szeretet hiánya. Csordulásig tele volt a szíve szerelemmel, de Gyuri nem vette, vagy nem akarta észrevenni. Ilyenkor megrebbent a lelkében a régi emlék.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Kádár Sára Hajnalka
