Elesettség, szegénység
Ment előre az úton…
egy hajlott hátat láttam,
néhány percig figyeltem,
majd elébe vágtam.
Idős asszony volt,
kacattal tele a szatyra,
nem is tudta már,
hogy vigye-e vagy hagyja.
Nem sietett sehová,
lábai csak vonszolták
megfáradt, gyenge testét,
az emberek tudomást
sem véve róla
közönyösen kerülgették.
Arca mély barázdái közé
szomorú szeme beesett,
megtört vonásain láttam,
ma még egy falatot sem evett.
Kérni nem akart,
Istenhez imádkozott halkan,
és illedelmesen köszönte,
amikor pár falatot
a szatyrába csaltam.
