Nehéz levegője teljesen megbénít –
valahogy ablakot kellene nyitni végre!
Mint egy zárt osztály, épp olyan vidám,
éppolyan szomorú, mint a rózsák vére.
Rám telepszik, mint a nyirkos köd,
mint ismeretlen kór a királylányra,
utánam jön, bárhová megyek,
mint gyűlölködő, gyilkos mostohája.
Utánam jön és győzni akar.
Szememre vetni világ bűnét,
menekülnék, de semmi remény,
börtönt font körém a hűség.
Legutóbbi módosítás: 2016.11.13. @ 15:17 :: P. Tóth Irén
