Egyszer majd elvisz egy hajó
és nem hallom, mit zúg a tenger,
nem lesz több part, nem lesz ég,
égen madár, a parton ember.
Mint horizont, a víztükör
elfed minden régi álmot,
holt hullámok zúzzák szét
az egyszervolt boldogságot.
Nem lesz több távol, sem közel,
nem lesz majd, csak mindörökké,
észre se veszem, és a hajót
a végtelenbe kikötötték.
Legutóbbi módosítás: 2016.11.25. @ 18:37 :: P. Tóth Irén