szösz-selyemfű bomlik mint sűrű ökörnyál
a bánatát csokorba kötötte az ősz
a szálerdő már bóbiskol tavaszra vár
utolsó levelét veri le az eső
amerre ellát a szem az avar fölött
csipás hajnal múlik siet az alkonyat
oszlopai között rühes köd kavarog
hinnéd elhúztak innen mind a madarak
akkora a csend halott ág roppan s elhal
letörölve mind a nyirkos égitestek
a gyászos varjúsereg srapnelként lecsap
vénség megül a nap felkelni restell
mintha karosszékben ülne mellé heversz
két vályogház fogja közre s elvadult kert
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Radnai István