Seres László : Az a legboldogabb

Csak az boldog

Kinek szíve tiszta

Ha szegény is 

Nem cserélne mással

Úgy él a múltat

Nem sírja vissza

Elköszön a mától

Egy kézfogással

 

Boldogabb

Ki tűri sorscsapását

S hallgat mint a sír

Ne hallják ne lássák

Fájdalmát mások

 Ne szennyezze

Lelkét be bűn 

 

De aki másokért

Áldozza fel magát

Az a legboldogabb

S mennybe kerül

Legutóbbi módosítás: 2016.11.15. @ 15:36 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.