Sonkoly Éva : Változó fények

 

Mostanában az est, csak úgy hirtelen rázuhan a városra.

Ősz bolyong a házak között, ablakokon hűvös sóhaja.

 

A Hold is rőt vörösbe öltözött. Bokáig érnek a színesre

élt-halt levelek, út közepéig fut velük a szél. A lámpafény,

mint egy fordított tölcsér ráborul a járdákra, színezi a képet.

 

Ott bent, a házak között csak a sötét árnyak járnak…

Sikoly vágja szét a csendet – az intelligens lámpa reszket.

 

Legutóbbi módosítás: 2016.11.20. @ 21:15 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"