Jó borban van romantika, – ahogy tovább olvasom a verset, nem annyira romantika van abban a borban, inkább erotika 🙂
Elvarázsol az illata,
Mintha érett asszony volna,
És ágyába csalogatna.
Ahogy lassan megízlelem,
Táncolni kezd vele nyelvem,
Vörös kéjével átkarol, – és mi van a fehér borokkal?
Szívemben suttog, majd dalol.
Elbűvöl a bájaival,
Szőlőskertek titkaival,
Ajkaimmal becézgetem, – ha a következő sor a becézés maga, akkor ide nem kell a vessző
– Illatod, ízed élvezem.
…de…
Sok borban van tragédia,
Persze másnak paródia,
Mikor a homályba lépek,
És a sáncból visszanézek.
———————————————————————————————–
Kedves Vajk! A magyaros, népies verselésnek köszönhetően a toldalék/ragrímeket bocsánatos bűnnek veszem, bár nem túl elegáns. A záró szakasszal viszont valamit kezdened kellene. Az, hogy sok borban van tragédia, oké… viszont ez a persze másnak paródia már nem oké. Legalábbis az a persze semmiképp se… mert miért persze? Vagy, ha az a persze a homályba lépésedre vonatkozik, akkor nem vesszőt, hanem minimum pontos vesszőt kellene az első sor végére tenni. Az a sánc nem tudom, hogy került ide az utolsó sorba, de ha már itt van, akkor nem inkább a sáncról? Vagy felétek mit jelent a sánc?
Legutóbbi módosítás: 2016.11.18. @ 19:59 :: Thököly Vajk