A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Petőfi Sándor
“Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!”
Szelj imát kenyeredből, elismervén:
idegen falat ízében éhét sorsodnak…
Áldjad Istent, mert lassan elmorzsolnak!
Kesernyés falattól csorog szájízed,
amint léted is magadnak kényszeríted,
nézd szíveddel ősgabonád határát,
vidd föléje otthonod vezércsillagát!
Igazságod vándorbatyud sarkán lóg,
lesben állnak érte a ragadozók…
Ne hagyd, hogy megfosszanak attól is, mi a tiéd!
Milyen is, nem sejtik, kinyílhat a szikéd…
Szikéd őszinteséged pengeéle,
makulátlan, amolyan köszönésféle.
Műveld hát kitartón a termőföldet,
bár szikár, dagaszd egybe az eget-földet!
Hegyek, völgyek zúgják anyaföldünk titkát,
a megváltásunk jövőjének nyitját:
– Ősmagyar kenyér sül heves kemencékben,
mint egykoron, csendes napfelkeltékben! –
idézett sor Kölcsey Ferenc-től való
———————————————————————————-
Kedves Judith! Vannak olyan versek amiknél nem feltétlenül szükséges, hogy szóról-szóra megértsük, s logikai összefüggés legyen a sorok között, elég ha hangulatot, érzést közvetít. Ez a te versed nem ilyen, s ezért van benne néhány nem igazán jól sikerült sor.
“Kesernyés falattól csorog szájízed,
amint léted is magadnak kényszeríted,” – itt egyrészt ugye nem a szájíz csorog, hanem a nyála csorog az embernek, másrészt a “léted is magadnak kényszeríted” önmagában is igazán érhető, az “amint” kötőszóval pedig már végképp nem az.
“Ne hagyd, hogy megfosszanak attól is, mi a tiéd!” – mi az, hogy attól is, mi a tiéd? Attól ami nem a tiéd, nem tudnának megfosztani…
“Szikéd őszinteséged pengeéle, – ez itt még OK
makulátlan, amolyan köszönésféle. – ez az “amolyan köszönésféle” nagyon sántít… mi a köszönésféle? Az őszinteség? Vagy a pengeél? Ez nem egy ideillő hasonlat…
Műveld hát kitartón a termőföldet,” – ez nem tudom, hogy csöppent a pengeél és a köszönésféle után… nincs logikai átvezetés
Kedves Judith! Újragondolásra javaslom versedet. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Timár Judith
