Vaskó Ági : ezüstös megbocsájtás

2016.11.26. Vaskó Ági Vers 22
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Internet

nem akartam
mégis megszülettem
édesanya karja
nem ringatott
fekete kendőben
a faluszája
rám sütötte
a zabi billogot
égette
marta
kicsi testem
bőrömre kapaszkodott
gyökere
hiába mostam
évekig könnyel
szívemben kihajtott
a bíborhere
nem akartam
mégis megszülettem
az élet tövise
rongyossá szaggatott
s lám a rám nehezült
hatvan évem
ezüstös megbocsájtást
csorgatott

Legutóbbi módosítás: 2016.11.26. @ 13:53 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 121 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.