– Jagi Újszilváson –
Irodalmi ünnep falumban.
Ilyen se volt még! Kit látok?
Nyári-mama háza előtt Jagi.
Ady Endre utca, kedvenc
költője nevét viselő. Itt születtem,
mondom neki, az utca másik végén.
Nem Tápiógyörgyén? – kérdezi.
Bottal kört rajzolok a homokba,
a kör harmadát vonallal választom
ketté. Ez, az Északnyugatra
fekvő kisebbik rész, ahol most
vagyunk, akkor Györgyéhez tartozott,
magyarázom. A falon át
Ágót látom, az előszobából
néz minket. A velük készített
riportom végéről jut eszembe:
Akkor egy sör? – kérdezem. Mikor
jöjjek érted, ötre? Hatra?
A „Kékszilvá”-ra gondolok.
Jagi tűnődik. Nem akarok
visszaélni a vendég joggal.
Beszéljünk, de őszintén, a három
megjelent könyvedről, javaslom
később, az említett
presszóban látva magunkat.
Siker, érdem kérdése-kételye
a hátsó-gondolatban. Regényt
ír – súgja egy arctalan alak.
Jagi is hallja ezt, de nem szól,
pedig tudhatná: álmomban hallok!
Sötét tócsába lópata vágódik.
A magasra felcsapó vízcseppek
tüze, aranya szikrázik
a kelő Nap sugaraiban.
Legutóbbi módosítás: 2016.12.08. @ 17:10 :: dudás sándor