Horváth István : VÁRAKOZÁS

2016.12.11. Horváth István Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Száradó fenyők
angyaltalanítottan 
szürkült ég alatt
Röviden írok
Bár ha locsognom könnyebb
egyszerű az ok
Csak várom
csöndben
idelenn
Őt.
Ki semmiből teremtett,
mégis végtelent.
Legutóbbi módosítás: 2016.12.11. @ 21:38 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.