…mikor benyitottál
szájszegletekben nevetett
A NAP
apró virágmintás ruhámba szőtt
aranyszálán hemperegtünk a
BOLDOGSÁGBAN
szerettünk élni lenni
EGYÜTT
habzsoltuk a mindennapok
olvadó ízeit sóvár
AJKAINKON
duzzadt a felhőtlen
NYÁR
perzselte sietség
ZÁPOR SZAVAKBAN
fürdöttek a felhevült testek
ÖSSZEMOSVA
délibáb pillanatokba zárt vágyak
végtelen határát
amikor …
FELRIADT
szélben hajladozó
faágak között
titkolt múlt susogva
MENNYBŐL FÖLDRE ÉRT
lebegő imákon kapaszkodó
átlátszó illúziók
LIDÉRCFÉNY SOKADALMA
rejtett menedékünk
oltárra vetett áldozatát
bevilágította
HALLGATÁS VERMÉBEN
kihűlt vackunkat
búcsú metszette
dadogósra
amikor…
magamra zártad
ELHAGYOTT IDŐNK
Legutóbbi módosítás: 2016.12.20. @ 13:31 :: kátya portoro