foto: kátya
zord
télbe metszett
jégvirág
tejbe áztatott
csend
ezüst szálakon sodort
emlékezet
ránctalan élet
évekbe simított
láz
hajdan volt szerető
megkopott
báli ruhák
egy meghitt szalon
suhanó árnyak a falakon
a kísértések szép kora
lejárt
a vétek
ha volt
feledésbe hullt
a múlt
mi egykor
jövendőt prédikált
ma
szótlan
tanító
látomás
réveteg éjben
lovasok jönnek
fénytelen testű
halálszavú
próféták
fekete a mindenség
az ébrenlét
örök suttogói
sors oszlopok között
kísértetek
s míg kergetőznek az
istenek
a víziókra
lassan
fehér leplet terít
a hóesés