A tej valahogyan most sokkal selymesebb,
pedig kezem ügyébe bögrém helyett pezsgős-
pohár került. Talán a tudatom máshol kóricált
vagy nem jelentkezett a polcról ennél célszerűbb.
A fények mind az utcába gyűlnek, kiválasztanak
egy-egy háztetőt, cserepekre telepedve hajtanak
fejet a csendes tél előtt. Már megjártam a boltot,
sosem csinálok túl jó üzletet, de persze egyetértek
minden egyes blokkal; több a kevesebb.
A kályhában már pattog a fa, ágy bevetve, huzatban
illatoznak öblített ruhák. Akár szokványos is lehetne
minden, nincs azonosság.
…és nem tudom, hogy meddig tarthat ez, de jó érzés
nekem, míg álmaimmal csókolózik szívem lelkemen.
Legutóbbi módosítás: 2016.12.27. @ 09:32 :: Kőmüves Klára
