Koosán Ildikó : Szélkerék

 Szélkerék
 
                        Koosán Ildikó
 
 Hajnali kontúrba ébred a Tél,
távoli tájak gyérülő lombkoronáit
sejteti ködbeveszően a puszta határ.
Szélkerekek acélerős keverőlapátja
 
pörög, s a lendület körsugarába
vonzza, gyűjti serényen a kósza erőt;
tán csak nem rózsalugast, délszaki kertet
éltetni, ha kell, tél idején is?
 
Ím, a teremtő emberi gondolat
győzelmes vívmánya, újkori isteni játék,
szélerőműből napsugáráldást ontani képes
fénnyel, tűz melegével akár,
 
de vajh’ merre találod a léterő
szélkerekét, ha mélyre süllyed az emberi
lét, érzelemnélküli ingoványtérre szorul,
s tengernyi benne a semmire jó?
     
        

Legutóbbi módosítás: 2016.12.10. @ 08:55 :: Koosán Ildikó