Az a gyermek még bennem él,
Aki angyalt vár és remél,
Szívemben ím remény dobban,
Karácsony jő kis falumban.
Csillag ragyog fenn az égen,
Utat mutatva sötétben,
A harangok megkondulnak,
Lelkem ajtaján kopognak.
(szenteste van, mért zavarnak?)
Halkan szól egy hang: (mosolyog)
– Én az Emberfia vagyok.
Szelíden vár válaszomra,
Beengedem hajlékomba?
Megterített asztalomnál
Jut-e neki is egy kanál?
A lobogó kályha mellett
Imádkozva melegedhet?
(velem együtt ünnepelhet?)
Mit súg nekem a karácsony,
Gyertya ég egy fenyőágon?
Pénzért vásárolt szeretet
Járja át e szent ünnepet.
Értéktelen drága holmik,
Annyi ember szíve fázik,
Didereg, dobog magában,
Ami fontos mind ingyen van!
(hinni, szeretni boldogan)
Előtte ajtóm kitárom,
Legyen Ő az ajándékom,
Ma, hogy hozzám bekopogott,
Értelmet és reményt hozott.
Tüzet gyújt kihűlt szívemben,
Asztalt terít meg lelkemben,
Boldogságos jelenléte
Áldást hoz e szentestére.
(legyek én az Ő vendége)
A mindennapi kenyerem
Megköszönni segít nekem,
És ha keresztem nem bírom,
Cipeli velem az úton.
Máshoz is bekopog halkan,
Talán meghallják a zajban,
Talán felismerik hangját,
A nagy isten ajándékát.
(ím Jézust az Emberfiát)
Legutóbbi módosítás: 2016.12.23. @ 18:12 :: Thököly Vajk