Vaskó Ági : DÉLIBÁB

Nyomtatás

Rám terültek ma az álmok,
dalként ringtak vállamon,
ősz hajamon ezüst csillant,
ráolvadt a fájdalom.
Régi képek… villanások…
egy budai kis-lokál,
hosszú szipka a kezemben,
erotika füstje száll.
HAMVADÓ CIGERETTAVÉG,
csak testetlen délibáb.
MINDIG AZ A PERC a legszebb…
nézd, most foszló fénynyaláb.
Délibáb… Délibáb…
szétfoszló fénynyaláb.

Rám terültek ma az álmok,
itthon vagyok, kis-hazám,
bár erősnek mutatkoztam,
könny a VÉGZET ASSZONYÁN.
Régi képek… Villanások…
harsog lám a gramofon,
HALÁLOS CSÓK az éterben,
búgó-bársony hangomon.
SOKKAL JOBBAN SZERETTELEK,
szólt akkor, és most igaz,
AZ ÁLMAIM NEM VEHETED,
hisz szívemnek ad vigaszt.
Délibáb… Délibáb…
lassan foszló fénynyaláb.

Rám terültek ma az álmok
csipke fehér vánkoson,
érzem már a halál csókját
a kórházi ágyamon.
Régi képek… Villanások…
dolgozik a morfium,
köddé válik lassan múltam,
eltűnik a pódium.
MÁR ISMEREM A LEGSZEBB SZÓT,
itt pihen az ajkamon,
az erőm-lám végképp elhagy,
csak lelkemmel suttogom.
Délibáb… Délibáb…
nincs már fénynyaláb.
EGY SZÍV MEGÁLLT!