Ne sírj előttem,
mert nem elég a könnyed
az aszott fűcsomók zöldülésére,
sem a kátránnyal bevont torkok
hajnali öblögetésére. – Tudod
régóta paráználkodik a föld,
mocskos fekete vér
bugyog a berozsdált erekből,
és a szemekre rakott érme
egyre erősebb vakságot okoz,
miközben fuldokolva issza vissza,
a bölcsőbe kocsonyásodott
képmás tiszta vérvonalát.
– Ne sírj előttem,
már nem elég a könnyed…