Hol van a barát ha segítség kell
Hol van a kéz amely felemel
Térdre rogytam a fájdalom súlya alatt
Éjszakák és nappalok oly hosszúak
Sokan mondják hogy barátod vagyok
De a bajban mind ott hagyott
Nem számíthatok senkire
Csalódtam én mindenkiben
Foglya lettem a magánynak
Szívem vágya hogy szabaduljak
Barátom a Hold és a csillagok
Ők tudják mennyire egyedül vagyok
Legutóbbi módosítás: 2017.01.12. @ 13:45 :: Farkas Erzsébet