Koosán Ildikó : Günter Grass: A tojásban

Günter Grass ( 1927-2015)
Nobeldíjas
 
A tojásban
         Koosán Ildikó fordítása
                              
Tojásban élünk.
A héj belső oldalát
telefirkáltuk ízléstelen rajzokkal
és az ellenségeink keresztneveivel.
Majd kiköltenek.
 
Aki kikölt, velünk
ceruzáinkat is kikölti.
Kirepdesve egy szép napon
készítünk azonnal
magunknak portrét a kiköltőnkről.
 
Tegyük fel tehát, hogy majd kiköltenek.
Jámbor szárnyasoknak álcázzuk magunkat,
házi feladatot írunk
a minket kiköltő kotlós
színéről és fajtájáról.
 
De mikor bújunk elő?
Látnokaink a tojásban
középszerű fizetésekért vitáznak
a költés fix idejéről
megjelölve egy X napot.
 
Unalomból és valódi kényszerhelyzetből
találtuk fel a költőszekrényt.
Izgat  a tojáson belüli utódok sorsa.
Szívesen lennék azok, kik őreinknek
szabadalmunkat ajánljuk.
 
De hát tető van a fejünk felett.
Szenilis csibék,
embriók nyelvismerettel
trécselnek egész nap
álmaikat is megvitatva.
 
És ha nem költenek ki mégsem?
ha ez a  burok majd sohasem reped meg?
ha horizontunk csak ez a horizont lesz
és firkálásaink is velünk maradnak?
Bizakodunk, egyszer kiköltenek.
 
Ha folyvást csak a költésről beszélünk is,
marad még félnivalónk, hogy valaki,
egy tojáshéjunkon kívüli megéhezik,
minket egy lábasba juttat és megsóz.-
Mit teszünk akkor, feleim a tojásban?
 
 
 
Günter Grass: Im Ei
Wir leben im Ei.
Die Innenseite der Schale
haben wir mit unanständigen Zeichnungen
und den Vornamen unserer Feinde bekritzelt.
Wir werden bebrütet.
Wer uns auch brütet,
unseren Bleistift brütet er mit.
Ausgeschlüpft eines Tages,
werden wir uns sofort 
ein Bildnis des Brütenden machen.
Wir nehmen an, dass wir gebrütet werden. /
Wir stellen uns ein gutmütiges Geflügel vor /
und schreiben Schulaufsätze 
über Farbe und Rasse 
der uns brütenden Henne. 
Wann schlüpfen wir aus? 
Unsere Propheten im Ei 
streiten sich für mittelmäßige Bezahlung 
über die Dauer der Brutzeit. 
Sie nehmen einen Tag X an.
Aus Langeweile und echtem Bedürfnis
haben wir Brutkästen erfunden. 
Wir sorgen uns sehr um unseren Nachwuchs im Ei. 
Gerne würden wir jener, die über uns wacht 
unser Patent empfehlen. 
Wir aber haben ein Dach überm Kopf. 
Senile Küken, 
Embryos mit Sprachkenntnissen 
reden den ganzen Tag 
und besprechen noch ihre Träume. 
Und wenn wir nun nicht gebrütet werden? 
Wenn diese Schale niemals ein Loch bekommt? 
Wenn unser Horizont nur der Horizont 
unser Kritzeleien ist und auch bleiben wird? 
Wir hoffen, dass wir gebrütet werden. 
Wenn wir auch nur noch vom Brüten reden, 
bleibt doch zu befürchten, dass jemand, 
außerhalb unserer Schale, Hunger verspürt, 
uns in die Pfanne haut und mit Salz bestreut.-
Was machen wir dann, ihr Brüder im Ei?
*
(1958; In: G.G.: Gleisdreieck. Gedichte. 1960
 
 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó