Egy nagy bohóc vagyok,
az élet színpadán,
bár tudom az élet,
csupán egy színpad ám..
Itt élünk, nevetünk,
és nevetnek rajtunk,
teljesen mindegy,
bármit is akartunk.
Nem látjuk a jövőt,
arcok mosolyognak…
a holnapit sem látom,
a maitól jobbnak.
Beveszem gyógyszerem,
ha reggel elmegyek,
mert bohócnak lenni,
másképpen nem lehet…
Legutóbbi módosítás: 2017.01.07. @ 21:00 :: Murák Tibor