Mint síkságon a víz
szétfolyik az élet,
egymást ismételve
szalad napra nap,
fényeket keresve
s kerülve
a baljós árnyakat.
Ma hull a hó és tiszta még,
de rettegtet a gondolat
mi lesz, mikor olvadni kezd,
és sárként
a talpunkra ragad?
Most lelkünkre nehezül
a lidérces jelen,
nyakunkba zúdulnak
avasodó gondok,
újra felszakadnak
varasodó sebek,
pedig békét remélnek
az ártatlan gyermekek.
Legutóbbi módosítás: 2017.01.15. @ 17:37 :: Péter Erika