(Az elmúlt év utolsó lapjaira)
Napok jöttek és napok mentek,
volt langyos, forró meg hideg.
Bajok nőttek, fogynak a sejtek,
koptak fogak meg az ideg.
Érdemként a semmi fityeg,
meg vállon veregetés néha,
s kedves emlék benned piheg,
tán volt köztük boldog és léha.
Sok-sok kételyt is beléd vertek,
ezért a bátorság biceg.
Bár minden napra voltak tervek,
csak a valóság lett rideg.
Pár napig a remény izeg,
bár a sok petárda még néma.
Lángra gyúlni úgy éri meg,
legyen köztük boldog és léha.
Hol jobb napokat ígérgetnek,
ott tégy úgy, hogy el is hiszed.
Akkor nyújts kezet a kezeknek,
ha valamit tesz, nem kiszed.
Hited ha keresztként viszed,
gyanús, mert ki hisz, kicsit méla.
Játszd, hogy kedved vidám s liheg,
legyen köztük boldog és léha.
Régi naptáram!
Telt lapod többé nem zizeg,
az újban tán más lesz a séma,
és ha ityeg még a fityeg,
több nap lesz, mely boldog és léha.
(Az új év első lapjaira)
Az első oly tiszta, mint a hó,
s feledte már a tegnapot.
Azt nézi, az újban mi a jó,
remélve sorstól ász-lapot,
amit a múltban nem kapott.
Szólhat nagy vagyonról vagy vágyról,
vagy ismét csalódik nagyot,
kibújik majd, mint szög a zsákból.
Az óév egy elúszott hajó,
s dőlt üvegből folyt víg napok
fojtogatnak torkot kaparó,
elhazátlanodott dalok.
Ahogy a hajnal andalog,
még a tegnap a mának átszól.
Hiába hazudna nagyot,
kibújik majd, mint szög a zsákból.
Az idő, mint egy vak hintaló,
csak előre ad távlatot.
Hol sors nyomort arcba irdaló,
hiába nyújtod ki karod,
idén is ugyanazt kapod.
Kár az ének sok mézes szájról,
s hiába raknak sok habot,
kibújik majd, mint szög a zsákból.
Új naptáram!
Mondd: – Szülessenek jobb dalok,
szerelemről, tavaszról, nyárról.
Arról, hogy a tegnap vakok
látják: bújik a szög a zsákból.
Vasszécseny, 2016.12.31
