(A kép forrása az internet)
A múlt füvén már hó ropog,
a nyár csak megszáradt virág.
A tétovázó lábnyomok
egyre lassúbb időcsigák.
Ne fáradj vándor, más az út,
csak nosztalgiákat látnál!
Szomjad sem oltja már a kút,
üres vödre űrbe hátrál.
Szíved fölött ott az emlék,
vélted, majd egyszer átadod.
Ami oly drága volt nemrég,
már nem hiányzik bánatod!
Legutóbbi módosítás: 2017.01.29. @ 07:27 :: Pődör György