A költészet ott kezdődik, ahol
már nem keresed magadban a szót,
vagy aki szívből csak neked dalol,
anyóban a lánykát, lányban az anyót.
A költészet ott kezdődik, ahol
nem kell leírnod, milyen az égbolt,
hisz mindenki fölé egy ég hajol,
csak elhitetni, hogy mindez szép volt.
A költészet ott kezdődik, ahol
üzenetet hordoz minden illat,
és hol a lélek ha űrbe szagol,
minden kétely ott semmivé sikkad.
A költészet ott kezdődik, ahol
a harag az harag, nem csak látszat,
s az igazság nem magában dacol,
mert a törvény kisembert kijátszhat.
A költészet ott kezdődik, ahol
nem hazudik a hitves szerelmet,
valódi hév, mi este átkarol,
és nem úgy viszonzod, mint kegyelmet.
A költészet ott kezdődik, ahol
a versben nem remegnek a szavak,
rag vagy jelző senkit meg nem zsarol
s leírják azt is, amit nem szabad.
A költészet ott kezdődik, ahol
ha leírsz valamit, az a valód,
s szíved, nyelved mondatot úgy tagol,
hogy abból már meghallani a jót…
Legutóbbi módosítás: 2017.01.30. @ 17:15 :: Pődör György