Már túl régóta akarom,
Már túlságosan akarom,
Görcsössé vált ámokfutás,
Az álmaim után futás.
Álmok, óh, mond mire valók,
Csak gyötrő szenvedéshez jók,
Láthatod, mit nem érhetsz el,
Láthatod, kit nem érhetsz el.
Amíg párnáid közt alszol
Körülleng az édes mámor,
De ébredéskor hátba vág
A kínos, száraz valóság.
Élni kell az álmokon túl,
Ott hol a szenvedés az úr,
Csak mert idővel megtalál
Az örökké tartó álom,
A halál.
Legutóbbi módosítás: 2017.01.28. @ 08:00 :: Ravasz Levente
