Gombolyaggal játszó
két cica a szívem,
és lelkeink között
szivárvány ível át.
– Félórát tököltem
egy idevaló rímen! –
festéknek kevertem
pillangók hímporát.
Pufók angyal tartja
levelemben neved,
átdöfött szív jelzi
minden új sor helyét,
a mondandó annyi:
– Hű szívem nem feled!
Lelkem óriás mágnes
vonzza-húzza feléd!
Szíved dobbanása
terccel az enyémmel,
lelkeink szövődnek
fonott kalács módra,
egy réten sétálunk
álmaimban éjjel,
hét kis kerti törpe
vezet le a tóra.
Sok porcelán hattyú
ring a tükör-tavon,
kézzel horgolt csipke
a fodor a vízen,
más időket élünk.
A nagyját elhagyom.
Elég ez a két szó:
– Kő kóla? – azt hiszem.
Legutóbbi módosítás: 2017.01.30. @ 10:53 :: Zalán György